2017.01.26. 16:16 – DUDICH
ÁKOS
Az A38 hajó 2003-as megnyitását
követően pillanatok alatt a budapestiek és a városba látogató külföldiek
kedvencévé vált. Az elmúlt években számos nemzetközi díjat zsebelt be a
kiszuperált ukrán uszályból épített koncerthelyszín. A hajó sajtósa,
egyik programszervezője és kiemelt nemzetközi projektekért felelős munkatársa
2007 óta Kozlov Sándor, aki nemrég, 2016 decemberében
hagyta ott a hajót, hogy moszkvai kulturális attasévá avanzsáljon.
Húsz
évet éltél Moszkvában, ez hogyan alakult így és mit tanultál?
1987 és 2007 között éltem kinn a
családommal. Azért költöztünk ki 1987-ben, hogy édesanyám elvégezze és megvédje
a doktorátusát. Három évvel később meg is szerezte ezt a tudományos fokozatot,
ám ekkor ugye 1990-et írtunk, megtörtént a rendszerváltás, így aztán nagyon
nehéz lett volna itthon érvényesülnie orosz diplomával. Végül ügy döntöttek a
szüleim, hogy még maradunk pár évet Moszkvában. Ebből aztán jóval több lett,
olyannyira, hogy nemcsak az általános, hanem a középiskolát és az egyetemet is
ott végeztem el. Ekkoriban még komoly magyar kolónia élt Moszkvában, így aztán
létezett egy Magyar Honismereti Iskola, ahol magyar nyelvet, irodalmat,
történelmet és földrajzot is tanultam az orosz általános iskola mellett.
Milyen szakon végeztél az
egyetemen?
A neves MGIMO (Nemzetközi
Kapcsolatok Moszkvai Állami Egyeteme) nemzetközi kapcsolatok szakán végeztem, azon belül is Észak-Európával
foglalkoztam. Nagyon sok magyar külügyes és diplomata mellett itt végzett
többek között Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, Vitalij Csurkin orosz ENSZ-nagykövet, vagy az azerbajdzsáni elnök Ilham Alijev.
Alapvetően Gyöngyösről
származol, miért döntöttél mégis Budapest mellett, amikor hazajöttél?
Én 2007-ben jöttem haza, de a
szüleim, akiket szorosabb szálak fűztek Heves megyéhez, még kint maradtak
további öt évre, egészen nyugdíjazásukig. Moszkva után könnyebb volt egy
nagyváros, adott esetben Budapest mellett letenni a voksomat.
Hogyan lettél 2007-ben az A38
munkatársa, pontosabban sajtósa? Mit csináltál
előtte?
2002-ben szereztem meg a
diplomámat Moszkvában, majd különböző cégeknél kezdtem dolgozni, de a
sorsfordító pillanat az volt, amikor a moszkvai Magyar Intézet kulturális
titkára lettem, tehát lényegében programszervezője. Hozzám tartozott a film, a
zene és a kortárs művészetek. Ekkor szakadt át a gát és rengeteg magyar
zenekart vittünk ki: Másfél, Anima Sound System, Tudósok, Kampec Dolores, stb.
De hogy került képbe az A38
hajó?
Több olyan zenekar is volt ezek
között, amelyek a Hajó vonzáskörzetébe tartoztak a Bahia
Records révén, mivel a kiadó alapítója Bognár Attila később az A38 Hajó
megálmodója, tulajdonosa és szellemi vezetője lett. Amikor aztán lejárt az
ötéves szerződésem a Magyar Intézetnél, Attila felvetette, hogy mi lenne, ha a
Hajón folytatnám a tevékenységemet. Eredetileg öt évben gondolkoztam, de
majdnem a duplája lett, aminek örülök, mert életem legszebb tíz évét töltöttem
itt.
Pontosan mi minden tartozik egy
sajtós munkakörébe? A rendezvények marketingje, kapcsolattartás az
újságírókkal, mi még?
A Hajón elég vegyesek a
munkakörök, nem nevezném magamat klasszikus értelembe vett sajtósnak, hiszen
havonta négy-öt koncertet is szerveztem, ápoltam a nemzetközi kapcsolatokat
(konferenciák, zenei szervezetek, stb.) és a
nemzetközi pályázati ügyek nagy része is hozzám tatozott. Továbbá 2011-ig, My City / Az Én Városom címmel vittem egy elég érdekes
összművészeti programsorozatot is, ahol kölcsönös alapon mutatkozhattak be
nálunk Európa vezető kulturális városai, míg mi képviseltük Budapestet
külföldön. Így került sor kulturális csereprogramok keretein belül a My City Amszterdam, Bécs, Belgrád, Ljubljana, Moszkva,
Varsó fesztiválokra. Aztán, amikor a Hajó kiköltözött
a Sziget Fesztiválra, az első három-négy évben oda is szerveztem le a
zenekarokat Bende Zsuzsával karöltve. És mindemellett végeztem a sajtózást is, de az tulajdonképpen csak a munkám 20-25
százalékát tette ki.
Ez munkaidő tekintetében hogyan
nézett ki?
Végül is kötetlen munkaidőben
dolgoztam. Ez nem egy irodai munka volt, ahol számolják a munkaóráidat, majd
17.00-kor leesik a toll és húzunk haza. Itt a teljesítmény a fontos és a
bizalom. Ha nem végzed el jól a munkádat, az úgyis kiderül, hiszen annyi szálon
fűződünk egymáshoz. De a gyakorlat szintjén 11.00 órára járunk be, aztán addig
maradunk, ameddig kell. Hetente minimum kétszer estig is bent vagy egy kiemelt
esemény miatt, legyen az koncert, kiállítás, vagy filmvetítés. Persze az is
benne van a pakliban, hogy az éjszaka közepén felhívnak valami problémával. Ha
bármilyen változás van egy koncerttel kapcsolatban, akkor fontos, hogy a
közönségünk a mi forrásainkból értesüljön róla először és ne a zenekar
oldaláról.
Te fel tudsz engedni azokon a
koncerteken, amelyekért te tartozol felelősséggel?
Ez a zenekaron, illetve a
menedzseren múlik. Ha lazák és nem csinálnak ügyet abból, hogy mondjuk a
törülközőjük pár centivel kisebb, mint amire számítottak, akkor igen.
Az A38 több jelentős díjat is
kivívott magának, ezek mennyire a te érdemeid?
Nem emelném ki magamat, mert mi
a Hajón csapatban gondolkodunk. Ez az egyik erősségünk, hogy kollektívaként
tekintünk magunkra. Egy kivívott siker több pilléren áll, sok mindenen és sok
mindenkin múlik. Ide tartozik, hogy amikor a Hajó indult, a legnehezebb az
volt, hogy megszerezzük az ügynökségek bizalmát. A kilencvenes években, de még
a kétezres évek elején se nagyon akartak zenekarokat hozni Budapestre, inkább
Bécsbe vitték őket, annál keletebbre nem jöttek, mert nem bíztak a hazai promóterekben, az volt az elterjedt vélemény, hogy
nincsenek megfelelően felszerelt klubjaink, kellő érdeklődés a közönség
részéről, vagy fizetőképes kereslet. Ehhez képest mára megfordult a kocka: van,
hogy egy nagyobb zenekar kihagyja Bécset és inkább nálunk lép fel. Persze ez
még nem egy általános dolog, de azért most már minél gyakrabban előfordul.
Véleményem szerint ez a Sziget Fesztiválnak és az A38-nak köszönhető. Rájöttek
a zenekarok, hogy Budapesten vannak príma fellépőhelyek és a közönség is
lelkes. Hajdan nekünk kellett kuncsorogni az ügynökségeknél, mára viszont már
mi válogathatunk a jelentkező fellépők között. Bende Zsuzsa, Bali Dávid és Soós
Balázs remek programszervező kollégáink a saját tehetségüknek köszönhetően és
hosszú évek során kiépített kapcsolati tőkéjükkel fejlesztették ki ezeket a
szálakat. Én például a jazz és az improvizatív zene terén erősítettem a Hajó
nemzetközi jelenlétét. Mindenkinek megvan a saját területe, a saját
kapcsolatai, a bizalmi kör, amit személyesen kezel.
Gondolom, a fellépők jó hírét is
viszik a hajónak.
Igen, és az sem utolsó érv, hogy
jól beazonosítható! Legutóbb Michael Gira mesélte a Swans zenekarból, hogy annyit koncertezik, hogy már
teljesen összefolynak neki a helyek, a Hajóra azonban jól emlékszik, mert egy
különleges helyszín, egyedülálló hangulattal. Arra is rendszeresen
rácsodálkoznak, hogy a Hajón felvett koncerteket leadja a közszolgálati TV.
Szinte el sem hiszik, hogy miként lehetséges, hogy az állami TV leadjon egy
klubban – tehát nem stadionban, arénában, fesztiválon – fellépő, ráadásul underground
zenekart, mondjuk a The Thing, a Psyhic
TV, vagy a Merzbow koncertjét. Erre máshol nem nagyon
van példa.
Az A38 több, mint egy egyszerű
klub. Valódi multikulti intézmény: összművészeti
központ, amely a koncertek mellett kiállításokkal is várja az érdeklődőket. Van
egyfajta kulturális küldetéstudatotok?
Van. Már a legelején
megfogalmazódott, Hogy a hajó nem egy egyszerű bulihely lesz, nem akartunk
egyetlen zsánerre beállt koncerthely lenni, hanem széles spektrumú, minőségi
szórakozást biztosító helyszín akartunk lenni. Nálunk az intelligens
elektronikától kezdve a free jazzen és a pszichedelikus rockon át a
kiállításokig és filmvetítésekig mindent megtalálsz. Bécsben minden stílusnak
megvan a maga helyszíne, míg nálunk megfordulnak nagynevű rocksztárok és
elektronikus előadók is – ráadásul van, amikor egy nap, vagyis egy este keretén
belül.
Előfordult, hogy akkor is
leszerveztetek egy programot, ha tudtátok, hogy veszteséges lesz, de úgy
ítéltétek meg, hogy a kulturális értéke miatt mindenképpen el kell hozni?
Persze. Volt pár olyan
koncertünk, amiről konkrétan tudtuk előre, hogy bukó lesz, de akkor is meg kell
csinálni. Ez lehetett egy egzotikus ritkaság, egy kultuszzenekar utolsó
turnéja, vagy valamelyikünknek a szívügye is. A programszervezőnek amúgy
90%-ban carte blanche-a van ezekben az ügyekben,
tehát szabadkezet kap, de a nagyobb költségvetésű programokat jóvá kell hagyatnia a hajó tulajdonosaival.
Mely rendezvények a szívügyeid,
és miért?
Mostanában a filmes interjúk
készítését élveztem nagyon a hajón. Ezeket Végső Zolival osztottuk fel magunk
között, aszerint, hogy kinek mi áll közelebb az érdeklődési köréhez. Lydia Lynch-csel, Michael Girával,
és Freddy Criciennel (Madball énekes) is nagyon jókat beszélgettem. Emellett,
amit még a szívügyemnek neveznék, azok az általam propagált avantgárd
jazz-koncertek, vagy az Újbuda Jazz fesztivál. Mindig nagy sikerként éltem meg,
ha egy ilyen bulira megtelt a hajó kisterme, vagyis a kiállítóterem, ahol
ezeket tartottuk. A Quimby, vagy az Ivan and the Parazol magától is meg tudja tölteni a nagytermet, az az ő
érdemük, de egy ismeretlen jazz-zenekarra becsalogatni a közönséget az egy
szervezőnek mindig kihívás.
Rengeteget utazol, ez csak
szimplán hobbi, vagy ilyenkor próbálsz belelátni egyes helyi klubok működésébe
is? Tehát a feladataid közé tartozik az „ipari kémkedés” is?
Az utazásaim javát a feleségem
zenekaraival teszem, a Deti Picassóval
és a Wattican Punk Ballettel. Ilyenkor alkalmam
nyílik megismerni új együtteseket, eljutni olyan fesztiválokra, ahol korábban
még nem jártam, illetve természetesen, ha módunkban áll, megnézünk más klubokat
is, hogy lássuk, ott hogyan csinálják a dolgokat. Ez utóbbira volt példa,
amikor szervezett út keretében kilátogattunk Bécsbe és Amszterdamba, hogy
ellessünk pár dolgot, főleg technikai megoldásokat, gazdálkodási lehetőségeket,
marketing trükköket, SMM fejlesztéseket, stb. De ezek
esetében is a legfontosabb a kapcsolatépítés, a networking
bővítése.
Apropó spórolás! A hajó részesül
valamilyen állami vagy önkormányzati támogatásban? Mennyire vagytok a teljes
önfenntartástól?
Az önfenntartás egy nehéz
kérdés, mert csak koncertjegyekből nem tudja fenntartani magát egy klub.
Konkrétan lehetetlen. Ne feledjük, hogy ha Bécset veszem összehasonlítási
alapul, akkor fele olyan drága koncertjegyekkel dolgozunk kétszer akkora ÁFA
mellett. Tehát sokkal nehezebb helyzetben van egy budapesti klub, mint egy
bécsi. Ehhez mindenképpen több lábon kell állni, pályázni kell nemzetközi és
hazai alapoknál. Egy pár kivételtő eltekintve (Újbuda Jazz fesztivál), mi nem
kapunk állandó jellegű, vagy direkt támogatást, ezért szükséges az állandó és
aktív pályázás.
Hogyan jött a lehetőség, hogy
moszkvai kulturális attasé legyél?
Ez egy nagyon nehéz döntés volt,
mert mint említettem, életem legszebb tíz évét töltöttem a Hajón, ahol a
kollegialitás is elképesztően jó. Hiszem azonban, hogy mindennek megvan a maga
ideje, így aztán amikor Moszkvából értesültem a pályázati lehetőségről, akkor
nem sokat hezitáltam. Változnak az idők, az igények, én is idősebb lettem és
úgy gondoltam, hogy emellett a lehetőség mellett nem szabad elmennem.
Márciusban kezdek kint.
Ki lesz az utódod a hajón?
Konkrét utódom nem lesz, hanem a
kollégáim szétosztják egymás között a különböző feladatköreimet.
Lehúztál tíz évet az egyik
legjobb európai klubban, most pedig kulturális attasé leszel Moszkvában. Hol
látod magadat tíz év múlva?
A moszkvai szerződésem öt évre
szól, de hosszútávon Budapesten szeretnék élni, mert ezt a várost szeretem a
legjobban.